A Mannakin Hall nevű művésztelep mélyén, ahol a múlt árnyai örök nyugtalanságban bolyonganak, Roz Edwards őriz valamit, ami túlmutat a világunk határain. Ez nem csupán egy elhagyatott második világháborús RAF-bázis, hanem egy hely, ahol az idő megállt, és ahol a halottak nyugtalan lelkei keringenek a sötétségben. Az egykori bázis területén jelenleg 15 000 próbababából álló gyűjteményét tárolja, ami nem csupán hátborzongató látvány, hanem úgy tűnik, hogy egy kapu a túlvilág felé.
Roz 2007-ben kezdte el gyűjteni ezeket a babákat, miután bezárta afrikai művészeti boltját. A próbababák, amelyeket a múlt árnyai közül mentett meg, most több méter magas halmokban állnak, mintha csak a holtak csontvázai lennének. A Mannakin Hall falai között ezek a kísérteties alakok már nem csupán díszletek, hanem élő szobrok, amelyek a másvilág árnyai között mozognak.
A helyet nemcsak filmek forgatására használják, de olyan szuperprodukciók is kölcsönöznek innen babákat, mint az X Factor vagy a Top Gear. Ráadásul évente megrendezett Halloween események rémálomba illő helyszínéül is szolgál. Az, ami elsőre csak egy elhagyott bázisnak tűnik pár halomnyi műanyag babával, hamarosan rémületté válik, ahogy a látogatók megérzik a hideg érintést, amit a halottak szellemei hagynak maguk után.
Roz számára a kísértetjárás első jelei a hallgatás és a suttogó hangok voltak, amelyek a falak között terjedtek. Egy napon, amikor éppen egyedül volt a hallban, valami megmagyarázhatatlan történt. A stúdióban, ahol a csend olyan vastag volt, hogy szinte tapintható, egy hirtelen csattanás törte meg a nyugalmat, és egy fióknyi csavar repült le a polcról, mintha valami láthatatlan erő rántotta volna le.
Az igazi rettegés azonban akkor kezdődött, amikor egy árnyék jelent meg a folyosó végén. Roz látta, ahogy a sötétség elnyeli, de tudta, hogy valami vagy valaki figyeli őt. Ekkor kiáltotta el magát, és az árnyékos alakot “Trevornak” nevezte el, aki azóta is ott kísért a hallban, sosem hagyva, hogy a látogatók egyedül érezzék magukat.
De Trevor nincs egyedül. Roz elmondása szerint a Mannakin Hall számos szellemet rejt, akik egykor a második világháború árnyékában éltek és haltak meg. Joshua, Gladstone, és a Titokzatos Légiós szelleme mind-mind ott vannak, s velük együtt Alice, a szellem, aki halkan énekel a raktárban, mintha egy régi, elfeledett dallamot ismételne a halott katonák számára.
A helyi legendák szerint egy tragédia árnya lebeg a Mannakin Hall fölött, amely egykor 23 ember életét követelte. Roz úgy véli, hogy a helyhez kötődő szellemek közül sokan ezekhez az áldozatokhoz tartoznak. De bár a kísértetek jelenléte elkerülhetetlen, Roz azt mondja, hogy ezek a szellemek nem rosszindulatúak – csupán félénkek.
Mégis, Trevor és társai mindig tudatják jelenlétüket, hideg érintésükkel és a megmagyarázhatatlan érzéssel, hogy valaki figyel. Amikor valaki felnéz, és az üres folyosón csak egy árnyékot lát a szeme sarkából, tudja, hogy valami nem hagyja őt magára.
Roz emlékezett egy különösen nyugtalanító esetre, amikor valaki lépteit hallotta a folyosón, ahogy egy ismeretlen dallamot fütyült. Csak ő volt ott, a kutyájával, aki felkelt és ugatni kezdett az üresség felé. Ezek az apró jelzések, a hideg fuvallat, a sötét sarkokban megbúvó árnyékok, mind-mind figyelmeztetnek arra, hogy a Mannakin Hallban soha nem vagy igazán egyedül.
Mert a halottak, akiket már rég elfeledtek, még mindig ott vannak, és figyelnek. A próbababák pedig kellőképp hátborzongató helyszínt kölcsönöznek a paranormális aktivitásnak…
Vélemény, hozzászólás?