László új lakása, bár elsőre nyugodtnak tűnt, hamarosan szörnyű titkokat kezdett feltárni. A csapódó ajtók, a megmagyarázhatatlan hideg érzések és a mindennap visszatérő kísérteties jelenlét olyan borzongást keltett benne, amit nem tudott racionálisan magyarázni. Mi állhatott a furcsa események hátterében?
Olvasói történet
Mikor először beköltöztem a régi panellakásba, nem gondoltam volna, hogy valami titokzatos dolog is rejtőzik a falak között. A lakás egyszerű volt, szürke és lepusztult, de az első hónapok nyugodtan teltek. Az egész nem volt túl tágas, de kényelmesnek tűnt, és úgy éreztem, végre otthon vagyok.
De egy hónap elteltével kezdtek furcsa dolgok történni. Először az ajtó. Az ajtó, amely mindig is rendben záródott, hirtelen magától csapódott be. Eleinte azt hittem, hogy csak a huzat okozza, de az ablakok mind zárva voltak, és a szél sem fújt. A ventilátor sem pörgött, nem volt semmi, ami indokolta volna ezt a jelenséget. Ezt követően az ajtó ismételt csapódásai egyre gyakoribbá váltak, és egy idő után már nem tudtam elhinni, hogy pusztán véletlen lenne.
De nem ez volt a legfélelmetesebb dolog. Az a legrosszabb, hogy egy furcsa érzés kezdett eluralkodni rajtam. Olyan volt, mintha valaki ott lett volna velem a lakásban. Mintha figyeltek volna. Minden este ugyanazt éreztem: mintha valaki állna a hátam mögött, és figyelne engem a sötétben. A legbizarrabb, hogy ez a furcsa érzés mindig hajnali három körül kezdődött. Pontosan akkor, amikor minden csendes és üres, amikor a világ a legnyugodtabb.
Egyik este, mikor már a feszültség elviselhetetlenné vált, végre összeszedtem magam, és elkezdtem átvizsgálni a lakást. Elhatároztam, hogy kiderítem, mi okozza ezt az érzést. A szobában a legkülönösebb dolog a régi, antik tükör volt. Az előző lakó hagyta itt, és bár nem voltam biztos benne, miért nem vitte el, nem volt szívem kidobni. A tükör gyönyörű volt, egy szép régi kerettel, amit még az előző tulajdonos is valószínűleg nagy becsben tartott. A keret idővel megkopott, de mégis megőrizte a régi, klasszikus szépségét.
Ahogy ránéztem, valami különös érzés fogott el. Valami nem volt rendben. Olyan érzés volt, mintha a tükör nem csupán egy egyszerű bútor lenne. Mintha valami más, rejtett erő húzódott volna mögötte. Az ajtó ismét magától becsapódott, és ahogy a tükörre néztem, éreztem, hogy valami sötét, ismeretlen dolog figyel. Valami mintha figyelt volna engem a tükör másik oldaláról.
Ez az érzés egyre intenzívebbé vált, és egyre biztosabbá váltam abban, hogy valami túlvilági erő ragadhatott itt. Az érzés, hogy figyelnek, még inkább elmélyült. Az ajtó most már mindennap becsapódott, és a lakás minden sarkában azt éreztem, hogy ott van valaki, akit nem látok.
Végül egy éjszaka, amikor a félelem már teljesen eluralkodott rajtam, elhatároztam, hogy végleg megszabadulok a tükörtől. Eladtam egy ószeresnek, aki régiségeket keresett. Nem tudtam más módot találni arra, hogy eltüntessem a tükört, de az eladás után mintha egy súlyos teher is levált volna rólam.
Azóta minden rendben van. Az ajtó nem csapódik be többé, és a furcsa érzés is eltűnt. Már nem érzem, hogy valami figyelne, és a lakásban végre újra csend és nyugalom van. Bár sosem tudom meg, hogy mi történt pontosan, biztos vagyok benne, hogy a tükör volt a kulcs. Most, hogy eladtam, úgy érzem, mintha valami elvált volna tőlem – mintha az a titokzatos entitás is elhagyta volna a lakást.
T. László
Vélemény, hozzászólás?