Nem tudom, hogyan kezdjem, de talán jobban teszem, ha mindent az elejétől mondok el. Évek óta karácsonykor mindig hazautazom a szülővárosomba, hogy a családdal tölthessük az ünnepeket. Idén sem volt ez másképp, de valami nagyon furcsa dolog történt, amire nem találok magyarázatot.
Az egész egy decemberi este kezdődött, amikor a szüleim házában összegyűltünk, hogy megünnepeljük az év legszebb napját. A ház csodálatosan volt feldíszítve, a fenyőfa gyertyái pislákoltak, és az ablakokban hófödte táj terült el. Mindent elmondhatnék, amitől a karácsony olyan varázslatos, de ami igazán megjegyezhetővé tette ezt az estét, az egy apró, szokatlan dolog volt.
Miután az ajándékokat kiosztottuk és már mindenki az asztalnál ült, hirtelen egy hideg fuvallat suhant át a nappalin. Még az égő kandalló ellenére is érezni lehetett, hogy a levegő mintha megdermedt volna. Azonnal megfagyott minden beszélgetés, és mindenki értetlenül nézett körbe. Én azt hittem, hogy az ablak maradt nyitva valahol és a huzat volt. De nem. A szüleim váltig állították, hogy nem hagynak ablakot nyitva ilyen hidegben.
Mivel semmi magyarázat nem tűnt kielégítőnek, próbáltam magam lenyugtatni és visszatérni a beszélgetéshez, de akkor történt valami, ami az egész este hangulatát végleg megváltoztatta. Hirtelen az ajtó, amely eddig zárva volt, halkan kinyílt, és édes, karácsonyi puncs illata szivárgott be a szobába. Senki más nem említette, hogy érezne bármit, de én egyértelműen azt a szokatlan illatot éreztem, ami mintha régi karácsonyok emlékét hozta volna magával. Aztán megláttam őt.
Egy női alak jelent meg a szobában. Halványan, szinte áttetszően, egy régi estélyi ruhában, sötétkék, ami mintha a múltból hozta volna el magával a karácsony emlékét. Az arcát nem láttam tisztán, csak a szemei voltak szembeötlőek, amelyek valami furcsa, szomorú, távoli pillantást vetettek rám. Olyan érzésem volt, mintha egy másik időből érkezett volna, egy olyan karácsonyi estéből, amit már rég elfelejtettek. A nő lassan átsétált a nappalin, mintha tudta volna, hogy ott vagyok, de senki más nem láthatja őt. Mindenki más csak az átvonuló hideget érzékelte, és még arról is beszéltek, hogy valószínűleg csak az ablak el lehet vetemedve és beengedi a szelet.
Amikor a nő megállt a kandalló előtt, minden egyszerre megváltozott. A hideg eltűnt, a nő is mintha elolvadt volna a levegőben, és egy pillanatra úgy tűnt, hogy semmi sem történt. Az ajtó halkan becsukódott, és a szoba visszatért a szokásos, ünnepi hangulathoz. A többiek semmit sem láttak, és mivel ők nem érzékelték a szellemet, próbálták megmagyarázni a hideget és az illatot, de én tudtam, hogy amit láttam, valóságos volt.
A karácsonyi este folytatódott, de én már nem tudtam ugyanúgy élvezni a társaságot. Azóta is gyakran visszatérek arra a pillanatra, és próbálom elmagyarázni magamnak, hogy mi történt. De amíg nem találok valami észszerű magyarázatot, azt hiszem, az a nő, aki úgy lépett be a szobába, hogy senki más nem látta, örökre velem marad.
Üdvözlettel, Egy olvasó